Hipochonder blog

Egy sokáig elutasított szakterület első beavatkozásai

2015. március 23. 10:30 - behrens

A plasztikai, rekonstruktív és kozmetikai sebészet tárgykörébe számos olyan műtét tartozik, amelyek célja a normális, vagy a korábbinál előnyösebb külső elérése. Ezek a műtétek speciális szaktudást igényelnek, a beteg bőrének és szöveteinek gondos előzetes vizsgálatát, precíz vágás- és varratvezetési technikákat a későbbi hegesedés minimalizálása érdekében.

A plasztikai sebészet valódi szépsége és nemes céljai akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor a műtét születési rendellenességek és szörnyű sérülések nyomaitól szabadítja meg a beteget. Bár plasztikai műtéteket már az ókorban is végeztek, a következőkben a modern, XX. századi plasztikai sebészet hajnalára tekintünk vissza.

Szemhéjplasztika

Walter Yeo, a brit tengerész az 1916-os jütlandi csatában borzalmas sérüléseket szenvedett, elvesztette a felső és alsó szemhéját. 1917-ben a plasztikai sebészet atyjaként emlegetett Sir Harold Gillies kezelte, aki elsőként használt bőr graftot a test sértetlen felületéről.a98767_first-plastics_1-skin.jpg

A londoni sebész egy speciális kórtermet nyitott az arcsérültek kezelésére a kenti Sidcup Queen Mary Kórházában, ahol kifejlesztett egy új bőrgraft technikát (tubed pedical-tömlős kocsány). Az első paciensei közé tartozó fiatal tengerész új szemhéjakat kapott az arcán átgraftolt bőr „maszk” segítségével.

William M. Spreckley orrplasztikája

A műtétet Dr. Harold Gillies végezte William M. Spreckley I. Világháborús katonán. A hadnagy 1917 januárjában, Gillies 132. betegeként, 33 éves korában került kórházba lövés okozta orrsérüléssel. Három és fél év múlva, 1920 októberében bocsátották haza.a98767_first-plastics_2-nosejob.jpg

Willie Vicarage radikális arcrekonstrukciója „tubed pedical” technikával

Vicarage szintén a jütlandi csatában szerezte sérüléseit, és őt is Dr. Gillies operálta. Az antibiotikumokat akkoriban még nem fejlesztették ki, ezért a gyakori infekciók miatt rendkívül nehéz volt a szövetek graftolása a test egyik részéről a másikra. Dr. Gillies Vicarage kezelése közben fejlesztette ki a „tubed pedical” technikát, mely során egy mellkasi vagy homlok bőrlebenyt átlendített az arc fölötti területre.a98767_first-plastics_3-jaw.jpg

A lebeny továbbra is az eredeti bőrfelülethez tapadt, majd Gillies egy tömlő formájában a helyreállítandó területhez varrta, így fenntarthatta a szövet eredeti vérellátását, ami drasztikusan csökkentette a fertőzések arányát.

Az első mellimplantátum

1962-ben Timmie Jean Lindsey fiatal texasi háziasszony a kísérleti nyúl szerepét vállalva, elsőként kapott szilikon mellimplantátumot.a98767_first-plastics_4-breast-implants.jpg

A kamaszkorában férjhez ment nő kilenc év alatt hat gyermeknek adott életet, majd miután házassága megromlott, 26 évesen viszonyt kezdett egy mexikói emigránssal, aki rávette, hogy vörös rózsákat tetováltasson mindkét mellére.

A nő azonban nagyon megbánta ezt a meggondolatlan lépést és egy klinikán eltávolíttatta a tetoválást. Itt ismerte meg Frank Gerow-t, a fiatal plasztikai sebészt, aki kollégájával épp mellimplantátum fejlesztésén dolgozott. Az orvos ideális tesztalanyt látott a sok szüléstől megereszkedett mellű, ám még mindig fiatal nőben, ezért felajánlotta neki a mellplasztikát, amit a nő örömmel elfogadott. A műtétre 1962 tavaszán került sor.

A zsírleszívás első halálos áldozata

Mademoiselle Geoffre csupán formás combokra vágyott, ám hiúságáért végül az életével fizetett. A nőt 1926. február 27-én operálta Charles Dujarier francia sebész. Varratfeszülés miatt az operációt követően üszkösödés lépett fel, ami amputációhoz, majd a beteg halálához vezetett.a98767_first-plastics_5-liposuction.jpg

A sebészt 200 ezer frank kártérítésre ítélték, de az eset a szakmának ártott a legtöbbet, hiszen a plasztikai sebészetet ezután gyakorlatilag törvényen kívül helyezték. Két évvel később, a sebészre rótt ítéletet helybenhagyták, a plasztikai sebészetet viszont engedélyezték, azzal a feltétellel, hogy a műtét előtt a beteg tájékoztatása után meg kell szerezni az írásos beleegyezését.

Az első részleges arctranszplantáció

Isabelle Dinoire 2005. november 27–én, elsőként esett át arctranszplantáción, mert az arcát szó szerint letépte egy megvadult kutya. A műtétet Bernard Devauchelle, száj- és maxillofacialis sebész végezte Franciaországban.a98767_first-plastics_6-face-transplant.jpg

Isabelle arcára egy agyhalott női donor arcáról származó háromszög alakú szövetet ültettek át. Az operáció részleteiről 18 hónappal később, 2007. december 13-án a New England Journal of Medicine számolt be, melyben részletesen ismertetik az immunreakciók miatt fellépő nehézségeket. Az első teljes arctranszplantációt Spanyolországban végezték 2010-ben.

Phalloplasztika

A terminus péniszkonstrukciót vagy rekonstrukciót, a pénisz kozmetikai célú művi módosítását, illetve megnagyobbítását jelöli. Az első nemátalakító műtét alanya Michael Dillon volt 1946-ban. A műtét szintén Dr. Harold Gillies nevéhez fűződik.

Dillon már régóta nem tudott megbékülni azzal, hogy nőnek született, ezért folyton-folyvást megoldás után kutatott. 1939-ben például felkereste Dr. George Foss-t, aki épp tesztoszteronkezeléssel kísérletezett az excesszív menstruációs vérzés csillapítására, ekkoriban ugyanis nem nagyon ismerték a hormon férfiasító hatását.a98767_first-plastics_7.jpg

Amikor megtudta, hogy Dr. Gillies hadirokkantakon már végzett péniszrekonstrukciós műtéteket, sőt kétséges genitáliákkal született interszexuális betegeket is operált, érezte, hogy az ő ideje is elérkezett. Gillies legalább 13-szor operálta meg Dilliont 1946 és 1949 között. A diagnózisban hivatalosan akut hypospadiasis szerepelt (erről a rendellenességről a WEBBetegen olvashat), így leplezték, hogy valójában nemátalakító műtétet végeztek.

Ezeket olvasta már?

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hipochonder.blog.hu/api/trackback/id/tr147293727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisQtya 2015.03.23. 22:26:08

Én rettenetesen félek mindenféle műtéttől, életmentő beavatkozás kivételével semmiféle szabás-varrást nem engednék.
Legalábbis most így gondolom...
Borzasztó lehet ezeket végigszenvedni.

A nemátalakító műtétet illetően pedig el sem tudom képzelni, hogy ezek a szervek funkcionálisan hogyan működnek?

Holland Lovas 2015.03.24. 09:33:05

Szerintem meg őszintén gondolj bele, hogy szeretnél-e életed végéig úgy élni, mint a képeken látható, vagy pedig mégis csak bevállalnál műtéteket...

karemi (törölt) 2015.03.28. 01:02:34

@kisQtya: gondolj bele, hogy kora huszonévesen megsérülsz, van még akár 60 év az életedből. Széttépett fejjel akarod leélni vagy megkockáztatsz egy plasztikai beavatkozást?

Van aki lógó csecsekkel vagy zsíros combokkal se tudna nyugodtan élni. Pedig utóbbi ellen tehetne mozgással, mégis a zsírleszívást választja.
Ehhez képest egy háborús sérült műtéte teljesen indokolt.

A kutyatámadásban letépett arcú nőről jut eszembe: a kutyások folyton bizonygatják, hogy a kutya jobb, mint egy ember, sose bántana, őszintébb stb. Persze minden kutyatámadás az ember hibája... Persze, persze...
süti beállítások módosítása