Hipochonder blog

Szokatlan temetkezési rituálék

2015. március 13. 14:52 - behrens

A halottak búcsúztatása egyes kultúrákban nemcsak szomorú esemény, hanem egyenesen hátborzongató. Következzenek a világ valaha ismert legfurcsább temetkezési szertartásai, melynek minden egyes momentumra képesek vagy képesek voltak logikus magyarázattal szolgálni.

Endokannibalizmus

Néhány kultúrában úgy fejezik ki a halottak iránti tiszteletüket, hogy egész egyszerűen megeszik őket. Az antropológusok által endokannibalizmusként emlegetett rendhagyó „halotti tor” arra szolgál, hogy állandó kapcsolatot alakítsanak ki az elhunyt és az élők között. endocann.jpg

Ha belegondolunk, ez is a haláltól való félelem kifejezésének egy katartikus módja. Egyes antropológusok úgy vélik, hogy az endokannibalizmus olyasvalami, amit a halott is elvárt volna a családtól: a törzs és a család iránti jó szándék utolsó gesztusa. Az endokannibalizmus leginkább Pápua Új-Guineában és a Brazíliában élő warik között dívott és tudomásunk szerint ma már sehol nem gyakorolják.

Tibeti buddhista égi mennyei temetkezés

A tibeti buddhisták „Égi temetést” rendeznek, ami valójában annyit tesz, hogy az elhunytat darabokra aprítják, majd a maradványokat megetetik az állatokkal, legfőképpen a madarakkal. Néha a holtestet érintetlenül hagyják, ami azonban a keselyűknek nem okoz gondot. Bár ez méltatlan, sőt gusztustalan eljárásnak tűnik, a temetkezés buddhista szempontból teljesen logikus.buddh.jpg

A buddhisták nem vágynak arra, hogy testüket konzerválják vagy megemlékezzenek róluk, mivel a testet csupán porhüvelynek tekintik. Az életet és az élőket viszont olyan rendkívüli módon tisztelik, hogy a hús felajánlását az ember utolsó jó cselekedeteként fogják fel, mivel a holttest más élőlények életben maradását szolgálja. Ez a szertartás tehát az odaadás és az életszeretet bizonyítéka, ezért a tibetiek 80%-a még ma is ezt az évezredek óta űzött temetkezési szertartást választja.

Függő koporsók

A Kína délnyugati részén fekvő Kender Völgy valaha a Bo népnek adott otthont. A Bo társadalom egy évezredig virágzott, mígnem a Ming Dinasztia több mint 500 évvel ezelőtt lemészárolta őket. A mára elfeledett nép különleges temetkezési helyet hagyott maga után. A halottaikat a Cab patak melletti 300 méteres sziklafal mélyedéseiben, vagy a sziklafalról kilógó cölöpökre helyezték.185852wgu4abcjpg.jpg

A patak feletti sziklafalon összesen 160 koporsó nyugszik, de emellett cinóber vörös sziklarajzokat is láthatunk, melyek nagy része a Bo embereket ábrázolja. Az ott élők ma a Bo-kat a „Sziklák fiainak” és az „Ég leigázóinak” nevezik, de hogy a Bo-k miért helyezték el épp ott és így a halottaikat, az a mai napig rejtély.

Sati

Szerencsére ma már a Sati tiltott Indiában, ami igen megnyugtató, tekintve, hogy az embertelen rituálé során az özvegy feláldozta magát férje halotti máglyáján. Az asszonyok eme cselekedetét a közösség önkéntes tettnek minősítette, de bizony nem ritkán fordult elő, hogy a nőket erőszakkal kényszerítették a Satira és egyszerűen a máglyára vonszolták őket. sati.jpg

Senki sem tudja, hogyan és honnan indult a rituálé, de feltételezések szerint annak megelőzésére szolgált, hogy a nő, jellemzően méreggel, meggyilkolja tehetős férjét, és hozzámenjen a valódi szerelméhez. Egy másik lehetőség, hogy a férj és a feleség csak ily módon léphetett együtt az öröklétbe, mert csak így tudták kijátszani az opportunista női angyalokat. Érdekes módon nemcsak az indaiaknál, hanem más ókori társadalmakban, például az egyiptomiaknál, a görögöknél, a gótoknál és a szkítáknál is létezett hasonló hagyomány.

Viking temetkezés

A hindu özvegyeknek tehát nem volt könnyű dolga, de ahhoz képest sétagalopp volt, amin a viking özvegyeknek kellett keresztül mennie. Ahmad ibn Fadlan, a 10. századi arab utazó leírásai szerint a vezér halála után, a halott testét 10 napra egy ideiglenes sírba helyezték, és ez alatt elkészítették a halotti ruháit. viking_funeral.jpg

Ebben eddig semmi brutális nincs, de ami ezután következett, az a legelvetemültebb rémtörténetek forgatókönyveit is felülmúlja. A vezér egyik rabszolganője, persze szigorúan önkéntes alapon, úgy döntött, hogy követi urát a túlvilágra. Ezt a rabszolganőt azután éjjel nappal őrizték és bódító italokkal itatták. Amint elkezdődött a hamvasztás, a lány sátorról sátora járt és a falu összes férfijével együtt hált. A rituális nemi szertartást követően a férfiak a következőt mondták a nőnek:

„Mondd meg az uradnak, hogy az iránta érzett szeretetből tettem”.

Amikor már mindenki sorra került, a nőt egy másik sátorba vitték, ahol egyszerre hat férfival kellett szeretkeznie, ezután egy kötéllel megfojtották, majd a falu matrónája leszúrta. Végül a vezér és a nő testét egy tutajra helyezték, amit meggyújtottak. A vikingek azért tették mindezt, hogy a nő biztosan szolgálja urát a másvilágon, a sorozatos nemi erőszak pedig a vezér életerejének átváltoztatására szolgált.

Rituális ujjamputáció

Ha szeretteink elvesztése önmagában nem lenne elég drámai, akkor a Pápua Új- Guineában élő Danik igazán értik a módját, hogyan lehet tetézni a szenvedést. Ők ugyanis, azaz, hogy pontosítsunk itt is csak a nők és a gyerekek (!), hozzátartozóik halálakor egyszerűen lenyesnek egy darabot az ujjaikból. Ezt a látszólag minden logikát nélkülöző rituálét azért végzik, mert meggyőződésük szerint, csak így tudják kielégíteni és távol tartani a gonosz szellemeket, arról nem beszélve, hogy az önmaguknak okozott fizikai fájdalommal jobban kifejezhetik a bánatukat. Az amputációhoz az ujjukat szorosan elkötötték egy spárgával, majd egy jól irányzott baltacsapással lenyisszantották. dani-tribe-fingers-550x365.jpg

A levágott darabot kiszárították és hamuvá égették, vagy egy különleges helyen tárolták. A szertartás ma már tiltott, de brutális hagyomány nyomai az idősebb nőkön még ma is láthatók.

Famadihana

A madagaszkári malagazi népcsoport tagjai még bizonyosan nem hallották a „nyugodjék békében” frázist, mivel ők a bomlás felgyorsítása érdekében kiássák a halottaikat. Miután kiásták, új, tiszta vászonba csomagolják, és ha már újra e világra került, akkor a holttesttel a kezükben csapnak egy bulit: élő zenére mulatoznak, táncolnak a sír körül. Azt remélik, hogy ezzel a beavatkozással a halott szelleme mielőbb a túlvilágra jut. A Famadihana majd három évszázadon át élt, végül a keresztény egyház minden erejét latba vetve eltörölte.fama.jpg

Temetkezési totem oszlopok

Az Amerika észak-nyugati részén élő Hadi törzs nem csupán látványosságnak szánta a totemoszlopokat. A Hadik a halottakat általában tömegsírnak használt gödörbe vetették, ahol a holttest a dögevők martaléka lett. Amikor azonban előkelőség, törzsfőnök, sámán vagy harcos távozott az élők sorából, akkor az események kissé bonyolultabban alakultak. Ezekben az esetekben a testet botokkal péppé zúzták, hogy beleférjen egy bőröndnyi méretű fadobozba. Ezt követően, a dobozt a halott háza előtt felállított totemoszlop tetejére helyezték. totem.jpg

Elképzelésük szerint az oszlopon lévő faragványok vigyáztak a holtra a túlvilági utazás során. Az erre vetődő misszionáriusokat meghökkentette ez a gyakorlat, de még inkább az oszlopokról terjengő bűz, amit egészen addig el kellett elviselniük, míg az elhunyt végre bebocsátást nyert a túlvilágra.

Ausztrál bennszülött temetkezési rituálé

Az ausztrál bennszülöttek temetkezési gyakorlatában volt némi báj, mégpedig, hogy a hozzátartozók megtarthattak egy kis szuvenírt, nevezetesen csontokat az elhunyt testéből. A családtag halálát követően a testet egy emelvényre helyezték, jól betakarták levelekkel és lombokkal, és megvárták, míg a növénytakaró elkorhad. Ez a folyamat olykor bizony hónapokig is eltartott, de nem jelentett problémát, mivel eközben a halott testéből szivárgó nedveket összegyűjtötték, és fiatal férfiak testére kenték, hogy azok birtokolhassák a halott jó tulajdonságait. Ezután a csontokat kiszedegették, vörösre festették és egy barlangba vagy egy üreges fatuskóba helyezték, de az is előfordult, hogy a családtagok egy éven át mindenhová magukkal vitték. Néhány törzs a halál után még az elhunyt nevét sem volt hajlandó kimondani, valószínűleg azért, hogy az elhunyt szelleme ne érezze magát túl otthonosan az élők világában.

Zoroasztriánus temetkezés

A zoroaszterek tisztátalanként tekintettek a holttestre, ami mindent beszennyez, amihez hozzáér, a földet, a ruhát, a többi embert, sőt még a tüzet is. Hogy ezen a tisztátalanságon némiképp enyhítsenek, a holttestet bika vizelettel átmosták. Ezt a „mosdatást” csak erre hivatott személy végezhette. Amikor a test „tiszta” lett, egy vászonra fektették és kétszer meglátogatta a Sagdid, azaz egy kutya, ami a zoroaszterek hite szerint képes volt elűzni a gonosz szellemeket. Ezután a holttestet feltették a Dhakma-ra, vagyis a „Csend tornyára”, ahol különböző eszközök segítségével eltávolították a ruháit. Természetesen a ruhákat később megsemmisítették, mivel a halott azokat beszennyezte. Ezt követően a testet felkínálták a keselyűknek, akik persze éltek is a felajánlással. Az egész rituálé tulajdonképpen higiéniai célokat szolgált, vagyis, hogy az élők minél kevesebbet töltsenek a halott közelében.

Ezeket olvasta már?

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hipochonder.blog.hu/api/trackback/id/tr477265497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pushup 2015.03.13. 21:46:29

a tibetieknél nem másodlagos szempontok:
- a talaj jellemzően fagyott az év nagy részében ahhoz, hogy a holttestet eltemessék
- a fa, amivel el lehetne égetni, arrafelé nem olyan mindennapi dolog. főleg akkor mennyiségben. a teát is jakszaron melegítik

nimand 2015.03.13. 23:40:34

"amin a viking özvegyeknek kellett keresztül mennie"
"A vezér egyik rabszolganője, persze szigorúan önkéntes alapon, úgy döntött, hogy követi urát a túlvilágra. Ezt a rabszolganőt..."

nem azt embert hivjuk ozvegynek, akinek meghal a ferje/felesege?
vagy a vezernek a rabszolganoi a felesegei is voltak egyben?

ettol fuggetlenul eleg szigoru a dolog, de ez az ozvegy - rabszolga dolog nem teljesen vilagos

The Ghost Wolf O1G · https://www.youtube.com/watch?v=Hy6Cf9nGNiw 2015.03.14. 07:47:59

@nimand: Ezen én is elgondolkoztam egy kicsit... De biztos van logikus magyarázata a poszt tolónak a kérdésre.

karemi (törölt) 2015.03.27. 14:37:17

@pushup: igen, a Tibeti orvoslás, varázslás című könyvben is leírják, hogy a sziklás talaj miatt nincs módjuk sírt ásni, fa nincs, hogy elégessék a hullát
Van is a könyvben kép, ahogy hullát darabolnak
Awwww!!4!

A város és a csillagok 2016.06.26. 20:29:21

Nem zoroaszterek, hanem párszik, akik Zoroaszter tanításának hívei.
süti beállítások módosítása