Sürgősségi osztályra kerülni sosem kellemes, de ha ez szex miatt történik, az kiváltképp kínos. És bár a nemi aktus alatti „összeragadás” csupán egy olcsó szexkomédiába illő jelenetnek tűnik, a jelenségről évszázadok óta beszámolnak, és ki tudja, némelyik beszámoló talán igaz is lehet.

„Hát nem épp egy romantikus este romantikus befejezése.”

- aposztrofálta a jelenséget Dr. Aristomenis Exadaktylos, egy berni kórház 11 évnyi kórházi felvételeiről tanulmányt író orvos, aki pályafutása során számos szex-asszociált panasszal, többek közt migrénnel, szívproblémákkal, sőt akár amnéziával is találkozott.

Ám amikor a BBC Health Check című rádióműsorában arról kérdezték, hogy tud-e olyan esetről, amikor a nő hüvelye és a férfi pénisze összeragadt, határozott nemmel válaszolt, hozzátéve, hogy a jelenség valószínűleg nem több, mint urbánus legenda. Két hallgató azonban vitába szállt ezzel a kijelentéssel:

„Azt kell mondanom, hogy ez nem csak legenda. A volt férjem, egy alkalommal szó szerint ’belém szorult’. Akkor jómagam a hüvelyizmok orgazmus alatti intenzív mozgásának tulajdonítottam a dolgot.”

– mondta egy, a neve elhallgatását kérő nő.

Egy másik, magát John-nak nevező hallgató, egy dél-angliai reptér szomszédságában nőtt fel.

„14-15 éves lehettem, amikor hallottam egy amerikai pilóta történetét, aki szex közben összeragadt egy nővel. Mentővel kellett kórházba szállítani, hogy szétválasszák őket.”

– meséli John.

Penis captivus

Dr. John Dean, brit szexuálterapeuta szerint mindkét beszámoló az orvosi szaknyelven „penis captivus” néven ismert jelenség hihető példája. Hipotézise szerint a problémát az okozza, hogy a pénisz vérbősége a vaginában egyre nő, miközben a női kismedencei izmok orgazmus közben ritmikusan összehúzódnak; az izmok összehúzódása közben a pénisz vérbősége tovább fokozódik, vagyis tovább dagad, így beszorul a vaginába. Végül, amikor a vagina izomzata ellazul, a vér visszahúzódik a péniszből és kiszabadul a hüvely fogságából.

Dr. Dean az évek során sok paciensével beszélt a jelenségről, bár az igazat megvallva inkább kíváncsiság, semmint igazi problémák okán. Szerinte különbséget kell tenni a penis captivus és a jóval gyakoribb és súlyosabb vaginizmus között, mert az utóbbi a nők vaginális izomzatának olyan görcsös összehúzódását jelenti, ami meggátolja a közösülést. (A vaginizmusról részletesen a WEBBetegen olvashat.)

Régi történetek

A penis captivus történetének 1935-ben és 1979-ben publikált áttekintése jól tükrözi, milyen régóta foglalkoztatja a közvéleményt a csapdába esett hímvessző problémája.

Homérosz leírta, hogyan forrott össze Vénusz és Mars az istenek „kiolthatatlan mulatságára” (Joachim Anthonisz, J. Paul Getty Múzeum gyűjteménye)

1372-ben Geoffrey de La Tour-Landry elbeszélte, hogyan paráználkodott egy Pers Lenard nevezetű asszonnyal a templom oltárán, amiért az

„Isten egy egész éjszakára összeragasztotta őket”.

Másnap az egész város szemtanúja volt, amint a pár még mindig „egymásba gabalyodva kínlódott”. Végül, némi imádkozás után a pár szétvált, de büntetésül három egymást követő vasárnapon meztelenre vetkőzve nyilvánosan ostorozniuk kellett magukat a gyülekezet szeme láttára.

Mars és Vénusz, Raphael Regius 16. századi művész alkotása
(Vermont Egyetem gyűjteménye)

Az efféle középkori históriák 1979-es áttekintésének szerzője, F Kraupl Taylor úgy véli, a penis captivus esetbeszámolóknak vajmi kevés köze van a valósághoz. Kétségei vannak azzal az 1931-es beszámolóval szemben is, mely egy 1920-as években történt, kettős öngyilkossággal végződő esetet tárgyal. Ezúttal az összeragadt szerelmesek egy parkban randevúztak és csak a nő elaltatásával sikerült őket szétválasztani. Ám a tragédia csak azután következett, miután a szenzációhajhász újságírók közreadták a sztorit. Másnap a lelkileg összetört, megszégyenített szerelmesek egy-egy golyóval vetettek véget életüknek.

Iwan Bloch 1908-as The Sexual Life of our Time (Korunk szexualitása) című könyvében egy másik penis captivus esetet mutat be, mely egy titkos találka során esett meg a brémai kikötő egyik csendes zugában. Együttlét közben a nőre akaratlan hüvelyi görcsök törtek, mire a férfi „csapdába esett”. Rövid időn belül bámészkodó tömeg gyűlt köréjük. Végül, a párt kórházba vitték, és a nőt kloroformmal elkábították, hogy csávába került párját kiszabadítsák.

1933-as nőgyógyászati kézikönyvében Walter Stoeckel azt feltételezi, hogy a penis captivus csak a házasságtörőket és tiltott viszonyt folytatókat sújtja, mivel a leleplezéstől való félelem feltételezhetően hozzájárul a hüvely izomgörcseihez. Ezt a véleményt a szakértők ugyan már nem osztják, ám a titkos kapcsolatok kipellengérezése tovább folytatódik.

A boszorkány elintézi

A média még a közelmúltban is tudósított penis captivus esetekről Kenyában, Malawiban, Zimbabwében, és a Fülöp-szigeteken. Az esetek kivétel nélkül házasságtörésre vonatkoznak.

A kenyai incidens állítólag azért történt, mert a felszarvazott férj megrendelte egy boszorkánydoktortól. A beszámoló szerint a pár imádkozás hatására visszakapta a „szabadságát,” no és persze miután a csábító férfi 20000 kenyai shillinget (£140) fizetett a férjnek.

A zimbabwei média tavaly arról számolt be, hogy egy nő beperelte a volt barátját, mert „runyokát”, vagyis rontást hozott rá, hogy ragadjon össze az új barátjával. Ahogy az egyik jelentés megfogalmazta, a nő kártérítést követelt a féltékeny extől

„a megaláztatásért, és azért, mert megpróbálta irányítani azt a bizonyos testrészét.”

De akadnak kisebb szenzációt keltő, házasságon belüli penis captivus esetek is, köztük a következő, 19. századi német nőgyógyászoktól származó két esettanulmány. Talán a leghitelesebb eset épp házasságon belül fordult elő.

Kraupl Taylor áttekintésének megjelenése után a Brit Orvosi Folyóirat levelet kapott egy Dr. Brendan Musgrave nevű orvostól, aki felidézte egy 1947-es esetét, amikor háziorvosként praktizált a Wight Megyei Kórházban.

”Jól emlékszem, amikor a mentősök hordágyon hoztak be emiatt egy fiatal párt a sürgősségire. Azt hiszem nászutasok lehettek.”

Ezt a beszámolót egy másik, akkor szintén szolgálatban lévő orvos is megerősítette. Dr. John Dean szerint azonban az előbbi történet „igen szokatlan”, mivel a penis captivus általában csak néhány másodpercig tart.

„Ám ez a néhány másodperc ebben a pozícióban bizonyára örökkévalóságnak tűnik.”

- tette hozzá némi iróniával.