A szexuális úton terjedő nemi betegségeket (bujakór, szifilisz) kezelték gyógynövényekkel, higannyal és megelőzték kondom használatával is.

A bujakór története

A szexuális úton terjedő betegségeket sokféle névvel illették, bujakórnak, vénuszi nyavajának, francos (francia) betegségnek, szifilisznek (A betegségről mindent megtudhat a WEBBetegen). A fertőzések terjedési módja mindig azonos volt, a gyógymódok viszont eltértek a különböző történelmi korokban.

Ma már több mint húszféle nemi betegséget ismerünk, azonban ezek elkülönítése csak a XX. század technikai és tudományos eredményei alapján volt lehetséges. Az ókori kultúrák a lepra egyik változataként kezelték ezeket a fertőzéseket.

Az ősi Egyiptom ránk maradt írásos forrásaiból kiderült, hogy az egyiptomiak nagyon jó megfigyelők voltak, pontos leírást adtak a nemi betegségekről. A Kleopátra idejében készült Ebers-papírusz foglalta össze a legkimerítőbben a szülészeti-nőgyógyászati megbetegedések tüneteit, lefolyásukat és azok gyógymódjait. A papírusz fejlett intim higiénéről és testkultúráról tanúskodik, többek között megemlíti az öblítés, füstölés, különféle kenőcsök és illatanyagok használatát. A por-, kenőcs-, vagy folyadékszerű anyagok hüvelyi alkalmazása különböző speciális eszközökkel történt. A gyulladásos eredetű hüvelyfolyásokra fokhagyma, acantus gyanta, tehénszaru és különféle növényi magvak őrleményét használták vízzel és olajjal összekeverve, amit egy kis szivacsdarabra kenve helyeztek fel a hüvelybe.

A férfiak nemi szervének tisztán tartására és a nemi betegségek elkerülésére a körülmetélést alkalmazták.

A görög-római orvosok közül Hippokratész és Galénosz is számos helyen foglalkozik a nemi betegségekkel. Megelőzésként a nőknek gyakori hüvelyöblítést a férfiaknak pedig az aktus utáni olajos tisztogatást ajánlották.

Halálos szex - a szifilisz

Az 1490-es években Európa több országát érintve súlyos járvány szedte áldozatait, amelyet szifilisznek neveztek el. A betegségről azt tudták, hogy nemi úton terjed és halállal végzôdik.

A galénoszi iskolán nevelkedett orvosok tehetetlenül álltak a szifilisz előtt, más eszközük nem lévén a járvány ellen társadalmi fellépést sürgettek, s a megoldást kizárólag a kór terjesztőinek tartott örömlányok és idegenek elkülönítésében látták.

A szifilisz járványos terjedése a későbbi korokban sem válogatott, ugyanúgy érintett koronás főket, katonákat, koldusokat, nőket és férfiakat egyaránt. I. Miksa német-római császár, VI. Sándor pápa egész családjával vagy II. Ulászló magyar király is ebben a betegségben szenvedett, illetve halt meg.

A terápia kezdetben a középkori lepra hasonlósága miatt lepraellenes szerek használatán alapult, mint például a kénes víz, violaolaj, mínium, majd a keleti tapasztalatok alapján alkalmazták a szifilisz gyógyszereként a higanyt.

Gyógynövényekkel a bujakór ellen

Mivel a szifiliszt a XV–XVI. században Amerikából származó betegségnek tartották sokan, a bujakórt is az onnan származó gyógynövényekkel kívánták gyógyítani. Az egyik ilyen gyógynövény 1508 körül került Európába Amerika déli részéről, ez volt a guaiacfa, vagy szent fa. Hatóanyagaga kesernyés ízű gyantájában volt. A bujakór elleni gyógykezelés másik fontos gyógynövény a sarsaparilla (szárcsgyökér) főzete volt. A harmadik fontos, szintén amerikai eredetű növényt, a sassafrast a XVI. század közepétől ismerték és használták Európában. A babérfélékhez tartozó növény gyökerét, fáját, kérgét egyaránt használták gyógyszerként. Hatóanyaga az illóolajban található.

Ezek a növények ugyan megfeleltek a bujakór méregtelenítési elvének, melyek izzadást, vizelethajtást, hasmenést okoztak, de a szifilisz terjedését e gyógyszerek sem tudták megakadályozni. Az Amerikából érkezett növényi csodaszerek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt.

A higany a megoldás?

A keleti gyógymód fontos alkotóelemét, a higanyt csak óvatosan alkalmazták, mivel a görög-római hagyományok alapján erős méregnek tartották. A higany belsőleg történő alkalmazását a törökök honosították meg Európában. I. Szulejmán tengerészetének admirálisa Barbarossza adta először a későbbiekben róla elnevezett higanyos pirulát megbetegedett katonáinak. Ez az úgynevezett Barbarossza-pirula sikeresnek bizonyult, hála az arab orvostudománynak. A gyógyszer illatanyaggal és gyümölcsliszttel összekevert, citromlével higított higanyt tartalmazott.

Vénuszi kesztyű, avagy az óvszer

A szilfilisz elleni védekezés másik fontos lehetősége az óvszer használata volt, melyről először 1564-ben olvashattunk Fallopius tollából. Könyvében leír egy 1100 emberrel végzett kísérletet, akik az óvszer használata következtében nem fertőződtek meg. Ezt a kis segédeszközt nevezték Vénusz kesztyűjének, az angolok francia levélnek, a franciák angol csuklyának.

Az általánosan használt kondom elnevezés egyesek szerint a latin condere-ből (megóvás) származik, mások szerint egy francia város lehetett a névadó. De Sade márki és Casanova nemcsak mint fogamzásgátlót használták, hanem kifejezetten a nemi fertőzés megakadályozása érdekében is.

1701-ben Londonban már külön üzlet forgalmazta a kondomot. Az óvszer előállítására használták a halhólyagot, valamint a borjú vagy a juh vakbelét. Ezekbôl az anyagokból azonban csak korlátozott mennyiséget lehetett előállítani, a tömeges termelésre a gumi felfedezése adta meg a lehetőséget.

Évszázadok teltek el, míg megoldották a három nemi betegség: a lágyfekély, a kankó és a szifilisz elkülönítését. A ragadós nemi betegségek gyógyítására azonban csak a XX. század közepén találtak megoldást, amikor is Fleming 1942-ben felfedezte a penicillint.

Híres szifiliszesek

• Munkácsy Mihály (1844–1900) fiatalon kapta el a kórt, és ebben is halt meg.
• Bicsérdy Béla (1872–1951) természetgyógyász, életreformer, a róla elnevezett vegetarianizmus speciális formájának a bicsérdizmus gyógy- és életmódnak a népszerűsítője. 20 évesen kapta el a kórt, kigyógyította magát belőle és közel 80 éves koráig élt.
• Semmelweis Ignác (1818–1865) az újabb vizsgálatok valószínűsítették a korábban kizárt szifiliszt, amit szinte bizonyosan boncolás közben, sebfertőzés útján kapott el. (Különösen veszélyeztetettek voltak a sebészek-szülészek, kórboncnokok, fogászok.)
• Al Capone (1899–1947) amerikai gengszter
• Cesare Borgia (1475–1507) Valence hercege, politikus
• Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901) francia festőmûvés
• Giacomo Casanova (1688–1764) velencei kalandor, hivatásos csábító és író
• Charles Baudelaire (1821–1867) francia költő
• Guy de Maupassant (1850–1893) francia író
• Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924) orosz államférfi
• Ady Endre (1877–1919) Mihály Rozáliától kapta el a szifiliszt, bár nem ebbe halt bele. Tüdőgyulladást kapott, mert a kór legyengítette a szervezetét.

Ezeket olvasta már?

• Nyugodjon meg, nem olyan perverz, mit gondolná
• Különös temetkezési rituálék
• Szörnyű, de ritka betegségek
• "Megtalált" testrészek
• Furcsa orvosi kísérletek
• Nem a merénylő, hanem az orvosai okozták a néhai elnök halálát
• Horrorisztikus paraziták
• Megmagyarázhatatlan műtét utáni jelenségek
• Szoláriumba megy vagy a saját temetésére?
• Furcsaságok műtét közben
• Hogyan hat a menstruáció a székelési szokásainkra?
• 2014 orvosi rejtélyei
• Meg nem érdemelt kutatói hírnév
• A fogorvoslás fájdalmas története
• Emberek, akik levágatták a lábukat
• A legőrültebb dolgok, amit húgycsőből távolítottak el

(Forrás: Gulyás Gabriella Anna, DRportal.hu)