Az orvoslás célja az idők kezdete óta az emberek gyógyítása és szenvedéseik enyhítése, ám mindig akadtak olyan önjelölt álorvosok és minden ésszerűséget nélkülöző kuruzslók, akik a legjobb szándékuk ellenére is ártottak a betegeknek. Korábbi posztunkban foglalkoztunk már egy kuruzslóval, most ismerjük meg az orvostudomány történetének legnagyobb sarlatánjait.

 Paul Chamberlen (1635-1717)

Chamberlen azt állította, hogy az általa feltalált nyaklánc enyhíti a kisgyermekek fogzási, és a kismamák szülési fájdalmait. A 18. században rendkívül magas volt a csecsemőhalandóság aránya, és mivel a csecsemők fejlődése során többször jelentkező fogzás olykor lázzal és rossz közérzettel járt, az akkori emberek azt gondolták, hogy a fogzás maga a betegség vagy halál oka.

Chamberlen azért érdemli meg, hogy ezen a csúfos listán szerepeljen, mert kihasználta a szerencsétlen szülőket, akiket folytonos rettegésben tartott azzal, hogy gyermekük a nyaklánc nélkül biztosan nem éri meg a felnőttkort. Hihetetlen, de ilyen nyakláncokat a mai napig árulnak, a hatékonyságot igazoló bizonyítékok abszolút hiánya ellenére.

Albert Abrams (1863-1924)

A dinamizáló nevű diagnosztikai eszköz feltalálója a műszere segítségével bármilyen betegséget képes volt felismerni. Ehhez mindössze egy papírcsíkra itatott vércseppre volt szüksége, de ha ez valamilyen okból nem állt rendelkezésre, a páciens kézírás mintája is elegendő volt a diagnózis felállításához, úgy hogy közben a betegnek meg sem kellett jelennie a vizsgálaton.

A minták behelyezése után a dinamizálót egy asszisztens homlokához csatlakoztatták elektródák segítségével, majd a derékig meztelen asszisztens alhasát kalapáccsal ütögették, miközben arcát gyenge megvilágítás mellett nyugat felé fordították. Az orvos az asszisztens alhasának vibrációjából állapította meg a betegséget. A kétkedő kollégák egy alkalommal kakasvér mintát küldtek az orvos egyik gyakornokának, aki a vércseppből a dinamizáló segítségével szifiliszt, cukorbetegséget és tumort diagnosztizált.

Bernard Jensen (1908-2001)

A híres amerikai kiropraktikus és iridiológus, a test valamennyi lappangó betegségét az íriszen keresztül azonosította, annak ellenére, hogy az írisz semmilyen lényeges változás alatt nem megy keresztül az ember élete során. Jensen elmélete szerint, az írisz különböző területei a test más-más részeit és szerveit reprezentálták, és az íriszen látható sötétebb foltok jelzik a hozzájuk rendelt testrész problémáját.

A jobb és bal szem elszíneződéseit különbözőképp kell értelmezni. Például, ha a jobb szem íriszében sötét pöttyöket fedezett fel, akkor a paciens jobboldali veséjében halálos betegséget diagnosztizált.

Dinshah Ghadiali (1873-1966)

Ghadiali találmánya a különböző színű fényt kibocsátó Spectro-Chrome nevű eszköz, amit azért alkotott, mert szilárdan hitt benne, hogy a csonttörés kivételével minden egyes betegség gyógyítható különböző színű fényekkel.

A teória alapja az volt, hogy a különböző színek különböző elemeknek felelnek meg, így például a kék az oxigén, a piros a hidrogén színe. És mivel a betegségeket ezen elemek hiánya okozza, Ghadiali logikája szerint, a megfelelő színű fényterápia pótolhatja a hiányzó elemeket. Módszerét olyan hatékonynak tartotta, hogy szerinte még fényexpozícióra sincs feltétlenül szükség, és az is elegendő, ha a páciens a megfelelő színű üvegből iszik.

D. D. Palmer (1845-1913)

A modern kiropraktika atyja szerint a humán betegségekleggyakoribb oka a gerinc eltéréseiben keresendő, tehát annak kezelésével a betegségek is megoldódnak. Tudományos módszerét két betegének esetére alapozta: egyik alkalommal úgy elverte egy süket házmester gerincét egy könyvvel, hogy pár nap múlva a férfi azt állította, már jobban hall, másik alkalommal pedig állítólag a gerinc kezelésével gyógyította meg egy betegének szívpanaszait.

Elmélete szerint létezik egy folyékony „belső intelligencia”, amely a testben áramolva képes bármely betegséget meggyógyítani, és a folyadék áramlása a gerinc manipulációjával elősegíthető. A kiropraktika napjainkban meglehetősen népszerű, ezért Palmer munkásságának megítélése máig nagy vitákat kavar.

William J. A. Bailey (1884-1949)

Nos, ő egy valódi önjelölt orvos, aki soha még az orvosi egyetem környékén sem járt, mégis fenntartások nélkül dobta piacra a Radithor nevű kotyvalékát, mely állítása szerint felélénkíti a kimerült betegeket.

Egyik leggazdagabb és legnagyobb vevője egy Eben Byers nevű gazdag gyáros volt, aki 1400 palackkal rendelt a csodavízből, ami nem volt más, mint rádiummal kezelt közönséges víz. A hűséges vásárló egészen addig fogyasztotta a vizet, amíg a sugármérgezés miatt gyakorlatilag leesett az állkapcsa és meghalt. Boncolásakor kiderült, a rádium a koponyáján és agyában is - szó szerint - lyukat ütött. A praktikus szemléletű Bailey egy hordozható radioaktív övcsipesszel és papírnehezékkel is megörvendeztette kimerültségtől szenvedő vásárlóit.

John Harvey Kellogg (1852-1943)

A listán szereplő kevés valódi orvos egyike Coraghessan Boyle „The Road to Wellville” című könyvéből vált ismertté. A könyvből később filmet is készítettek, melyben Anthony Hopkins játszotta Kellogg szerepét. A gabonapehely mágnás Will Kellogg fivére az úgynevezett „egészség-mozgás” különc és monomániás híve volt.

Betegeit különböző mazochista kezelések alá vetette, előírta például a teljes szexuális absztinenciát, mivel szerinte a szex minden betegség forrása, joghurtos beöntéseket végzett a szervezet megtisztításáért, az emésztés elősegítése érdekében pedig a betegeknek evés-ivás közben folyamatosan menetelniük kellett. A nők maszturbációját a klitorisz szénsavas kezelésével próbálta megelőzni, és előszeretettel alkalmazta a rádiummal kezelt jeges fürdővíz-terápiát is.

John R. Brinkley (1885-1942)

Ha valaki, akkor J. R. Brinkley mélyen átérezte a „vén kecske is megnyalja a sót” közmondás lényegét. Több száz műtétet hajtott végre egykori férfiasságukat visszanyerni vágyó, kissé élemedett korú férfiakon, méghozzá úgy, hogy herezacskójukba saját heréjük mellé kecskeheréket implantált. A herék közt semmilyen összeköttetés, fúzió, graft vagy artériás kapcsolat nem volt, Brinkley mégis állította, hogy a kecskeherék tesztoszteronja új életre kelti az idősödő urak kissé berozsdásodott szerveit.

A legenda szerint az ötlet akkor pattant ki Brinkley elméjéből, amikor egy vágóhídon dolgozott, és feltűnt neki a hím kecskék hatalmas szexuális teljesítménye. Ezt látván, impotens betegeinek viccesen a kecskeherét ajánlotta, mire azok kétségbeesve könyörögtek, hogy ültessen be tüzes kecskeheréket megfáradt férfiasságú testrészükbe. Brinkley az unszolásnak engedve több mint 16 000 kecskehere transzplantációt hajtott végre, és szolgáltatásait - a világon elsőként - még egy rádiós talkshowban is reklámozta. Életéről sok mindent megtudhatunk Pope Brock „Sarlatán, avagy Amerika legveszélyesebb házalója” című könyvéből.

A legtöbben jártunk már úgy, hogy azt hittük, rezeg a telefonunk, de csak képzelődtünk. Nem kell megijednünk, ez nem a digitális világ által gerjesztett őrület első jele, csupán az egészséges agyműködés egyik gyakori és elkerülhetetlen velejárója.

De létezik két eltérő kombináció is: a valódi csengést összeköthetjük a nem cseng döntéssel (kihagyás), vagy a vibráció hiányát a cseng döntéssel. A pszichológia ez utóbbit „hamis riasztásnak” nevezi. Ez történik akkor, amikor fantomrezgést érzékelünk.

A fejlődés sohasem áll meg, ez az emberi evolúcióra is igaz. És bár a civilizáció még túlságosan fiatal ahhoz, hogy jelentős változásokat láthassunk, idővel ezek a változások kétségkívül bekövetkeznek. Azokat a változásokat körvonalazzuk, amelyek az elkövetkezendő 200 000 évben várhatnak az emberiségre, ha a civilizáció a jelenlegihez hasonló módon folytatódik.

A daganatos betegségekről számtalan tévhit kering a köztudatban. A Rákgyógyítás.hu górcső alá vette a leggyakrabban előforduló állításokat, hogy a betegség megelőzésével és gyógyításával kapcsolatban mind az érintettekben, mind az érdeklődőkben reálisabb kép alakulhasson ki.

Négyre emelkedett a portugáliai legionárius betegségben elhunytak száma, a fertőzötteké pedig velük együtt elérte a 160-at - írja az Index. A fertőzés forrását továbbra sem ismerik. Az első megbetegedéseket péntek este jelezték a fővárostól, Lisszabontól mintegy 30 kilométerre lévő Vila Franca de Xirából. Megisszuk, fürdünk benne, mégsem betegszünk meg. Ha azonban a vízpermetet belélegezzük, akár bele is halhatunk a Legionella baktérium által okozott kórba. Mit kell tudni a légionárius betegségről?

A kígyók általában minden „félelem” listán a top tízben szerepelnek, ezért némileg meglepő, hogy a világon élő kígyók 85%-a nem mérges. A 2700 ismert kígyófaj közül csupán 30 jelent veszélyt az emberre. Ám tekintve a kígyómarás okozta károsodás mértékét, valószínűleg nem túl meglepő, hogy néhányuk miatt az egész „kígyótársadalom” rossz hírnévnek örvend.

A hűvös, változékony, őszies idő beköszöntével szervezetünket nem árt felkészíteni arra, hogy ellenállóbb legyen az ilyenkor szokásos megbetegedésekkel szemben. Immunrendszerünk erősítésére, ásványi anyag-készletünk feltöltésére, és egészségünk megőrzésére számos multivitamin-készítmény áll rendelkezésre, azonban néhány tévhitet érdemes eloszlatni szedésükkel kapcsolatban.

„Úgy tizenöt éves lehettem, amikor először borzadtam el attól, amit „odalenn” láttam. Amikor szexuálisan aktív korba léptem, ez a dolog egyre jobban zavart, valósággal felemésztett. Évekig kínlódtam a vaginám miatt, ami a párkapcsolataimnak sem tett jót.”

Harriet azóta 24 éves, és tartós párkapcsolatban él Észak-Írországban. Miután évekig szégyenkezett vaginája miatt, végül úgy döntött, hogy labioplasztika segítségével valósítja meg hőn áhított vágyát, vagyis a kisebb, csinosabb szeméremajkakat.

Korábbi bejegyzésünkben már leírtuk, mit kell tudni erről a betegségről, mostanában azonban kevés szó esik arról, hányan fertőződtek, illetve haltak meg. A WHO-nak köszönhetően naprakész információink vannak. Eszerint október 31-én a következő volt a helyzet:

William Shakespeare születésének 450. évfordulóján sokunkat gondolkodóba ejt, hogy a géniusz munkáiban gyakran feltűnő mérgek, a valóságban is képesek-e gyilkolni. Lássuk, mire jutottak a téma megszállott kutatói.

Hamlet atyját a fülébe szórt méreggel ölték meg. Júlia tetszhalottá vált egy kotyvaléktól, és Titánia beleszeretett egy szamárfejű fickóba, miután egy virág nedvét cseppentették a szemébe.

Kétségtelen, hogy a botanikai kotyvalékok jó táptalajt biztosítottak Shakespeare képzeletének. Máig vitatott azonban, hogy az író milyen specifikus anyagokra utalt műveiben, és volt-e ezeknek mérgező hatása. Vajon Shakespeare drámái és a tudomány nyújtanak-e némi támpontot a kérdés megválaszolására? Lehetséges-e egy szunyókáló embernek mérgező port hinteni a fülébe anélkül, hogy felébresztenénk? Lehetséges, hogy szerelmet érezzünk egy csúfszerzet iránt csupán egy szer hatására? És létezik olyan anyag, ami minden ártalom nélkül tetszhalált okoz?