Az Indus Völgyi Civilizáció leletei nemcsak azt bizonyítják, hogy a fogfájás évezredekkel ezelőtt is gondot okozott az emberiségnek, hanem azt is, hogy a fogorvoslás kezdetleges formája már Krisztus előtt 7000-ben is létezett.

A mai Pakisztán területén folytatott ásatásokon előkerült leletek azt jelzik, hogy az Indus Völgyi Civilizáció egykori lakói számára nem volt ismeretlen a fogorvos, aki többek közt kezdetleges fúrókkal igyekezett megoldani a paciens fogfájását. Sőt, a rekonstruált leletek alapján úgy tűnik, hogy az akkoriban használt módszerek megbízhatóak és hatékonyak voltak.

Természetesen már a fogorvoslás úttörői is próbáltak rájönni, mi okozza a fogak romlását. Egy Krisztus előtt 5000-ből származó sumér kéziratban például a fogszuvasodás „kóroki tényezőjeként” a fogférgeket jelölik meg, és ugyanerre a következtetésre jutottak az ókori Indiában, Egyiptomban, Japánban és Kínában. A féreg legendája Homérosznál is felbukkan, és még a 14. századi fogdoktor, Guy de Chauliac is azt az elképzelést vallja, hogy a fogszuvasodást a fogférgek okozzák.

Az Edwin Smith papirusz, amely a 17 században készült, ám feltételezhetőleg még ősibb, talán i.e. 3000-ből származó kéziratokon alapul, számos fogbetegség kezelését ismerteti. Az i.e. 18 században Hammurapi Törvénykönyve két ízben is büntetési módszerként hivatkozik a foghúzásra. Az ókori egyiptomi, görög és római emberi maradványok pedig a fogpótlás és a szájsebészet kezdetleges próbálkozásait mutatják.

Hippokratész és Arisztotelész is írt a fogászatról, köztük a fogredők megkopásáról, a szuvas fogak és ínybetegségek kezeléséről, a foghúzásról és a laza fogak illetve törött állkapocs huzalokkal történő rögzítéséről. Egyesek szerint a fogászati eszközöket és hidakat elsőként az etruszkok használták i.e.700, de más kutatások szerint már i.e. 3000 környékén. Az ókori Egyiptomban elsőként fogorvosnak nevezett gyógyító Hesi-Re, azaz „a fogak legnagyobbika”.

Az egyiptomiak a pótolt fogakat aranyhuzallal kötötték össze. A római Cornelius Celsus hosszasan írt a szájbetegségekről, valamint a fogászati kezelésekről, például a narkotikum tartalmú krémek és vérzéscsillapítók használatáról.

Az emberiség történelme során számos betegség kezelésére alkalmaztak foghúzást. A középkorban, sőt még a 19. század folyamán is, a fogorvoslás nem volt önálló szakma, a fogorvosi beavatkozások zömét borbélyok vagy orvosok végezték. A borbélyok többnyire csak foghúzásra szorítkoztak, ami enyhítette az ügyfél fájdalmát és a krónikus fogfertőzést. A foghúzásra használt eszközök kora évszázadokra nyúlik vissza. A 14. században élt Guy de Chauliac nevéhez fűződik a pelikáncsőrre emlékeztető úgynevezett „fogpelikán” fejlesztése, amit egészen a 18. századig használtak. A pelikánt ezután a fogászati kulcs váltotta fel, melyet később a 20. századi modern fogók.

Az első kizárólag fogorvoslással foglalkozó könyv 1530-ban jelent meg (“Artzney Buchlein”). Az első angol nyelven írt fogorvosi szövegkönyv 1685-ben íródott Charles Allen tollából “Operator for the Teeth” címmel. A modern fogorvoslás az 1650 és az 1800 közti időszakban alakult ki.

Egy angol orvos, Thomas Browne egyik barátjának írt, később 1690-ban publikált levelében jellegzetes humorral fogalmazza meg az egyiptomi leleteken tett fogászati megfigyeléseit:

„Az általam látott egyiptomi múmiák szája némiképp tátva maradt, ami alkalmat adott arra, hogy betekintsek, és szemügyre vegyem a fogazatukat, amiben alig lehet felfedezni hiányosságot vagy szuvasodást. Következésképp Egyiptomban, ahol egy ember csak egyfajta műveletet végzett, vagy csak egyes testrészek betegségeit kezelte, a foghúzás egy egyszerű mesterség volt, és a mesterek Pyrrhus Király foghúzójánál némiképp nagyobb szakmai tudással rendelkeztek, lévén hogy a királynak mindössze két foga volt.”

A fogorvostudomány ma ismert formáját állítólag a 17. századi francia orvos, Pierre Fauchard indította útjára, akit ezért gyakran a „modern fogászat atyjaként” emlegetnek. Számos fejlesztése közt szerepelt a fogprotézisek használata, a fogtömések bevezetése, és a nevéhez fűződik az a megállapítás, hogy a cukorszármazék savak, mint például a borkősav felelősek a fogszuvasodásért.

I.e. 7000: Az íjfúró kora

Az ókori feltörekvő fogorvos jelöltek a gyöngymegmunkálás mesterei voltak, akik gyakran íjfúrókat használtak a fogproblémák kezelésére. Ekkor jelennek meg elsőként a fogorvos asszisztensek is, akiknek az volt a dolga, hogy lefogják a beteg hadonászó karját és lábát a kétségtelenül gyötrelmes beavatkozás során. De már akkoriban is úgy gondolták, hogy még a fájdalom is elviselhetőbb, mint a fogatlanság.

I.e. 5000: A fogféreg legendája

A fogszuvasodás első és leghosszabb életű magyarázata a fogféreg volt, amit elsőként a sumérok említenek i.e. 5000 körül. Az ókoriak elképzelése szerint a féreg befúrta magát a fogakba és belülről dézsmálta azokat. Feltételezésük érthető, mivel a szuvasodás okozta lyukak erősen emlékeztetnek a szúette fa mintázatára. A képen látható elefántcsont szobrocskák arról tanúskodnak, hogyan képzelte el az ókori ember a komisz féreg által véghezvitt pusztítást.

A fogféreg az ókori görög filozófusok és költők műveiben, valamint az ókori indiai, japán és kínai kultúrákban is feltűnik, sőt, egészen a 1300-as évek végéig tartja magát. Az ekkoriban élt francia sebész, Guy de Chauliac ugyanis még ekkor is a fogférgekben látja a fogszuvasodás okát.

I.e. 700: Az első hidak

Elsőként az etruszkok használtak fogászati hidakat, kb. i.e. 700-tól kezdődően. Az alábbi kép az egyiptomiak által használthoz hasonló hidat mutat, ami aranyhuzallal rögzítette egymáshoz a fogakat. Valójában ez a módszer az esztétikai fogászat első megjelenési formája.

A modern fogászat megteremtője

Pierre Fauchard francia sebész 1723-ban publikálta a „The Surgeon Dentist, A Treatise on Teeth” című értekezését. Őt tekintjük a modern fogászat atyjának, mert könyve elsőként mutat be egy átfogó fogápolási és kezelési rendszert.

1790: Az első lábbal hajtott, motorral működő fúró

Az első lábmeghajtású fúrót George Washington egyik fogorvosa, John Greenwood készítette, egy rokkából. 1790 sok tekintetben mérföldkőnek számít a fogászat történelmében, mivel ekkor fejlesztették ki az első speciális fogászati széket, méghozzá egy fejtámlával ellátott Windsor stílusú székből. Nem lehet nem észrevenni a bájos rojtokat.

1840: Az első fogorvos iskola alapítása

Az első kizárólag fogorvoslásnak szentelt oktatóintézményt a Szájsebészeti Kollégiumot (College of Dental Surgery) Chapin Harris és Horace Hayden alapították. A kollégium 1923-ban egybeolvadt a Maryland Fogorvos Tudományi Egyetemmel, és a mai napig működik.

1844: A kéjgáz megjelenése

Egy connecticuti fogorvos, Horace Wells fedezte fel elsőként, hogy a nitrogén-oxid érzéstelenítőként használható. Miután sikerrel alkalmazta privát betegein, megpróbálta a kéjgáz hatékonyságát a nyilvánosság előtt is bemutatni, de a bemutató kudarcba fulladt, mivel a beteg a beavatkozás közben jajgatott. 1846-ban aztán egyik tanítványa, William Morton, egy sikeres bemutatón igazolta a szer hatékonyságát.

A 20. század vívmányai

Az elmúlt 100 évben a fogorvostudomány soha nem látott fejlődésen ment keresztül.

• 1903-ban Charles Land kifejlesztette a porcelán koronát.
• 1905-ben Alfred Einhord, német vegyész felfedezte a novocaint.
• 1938-ban megjelent a piacon az első szintetikus nejlon sörtéjű fogkefe.
• 1945-ben az USA nagyvárosainak ivóvízét fluoriddal kezdték dúsítani.
• 1950-ben pedig az első fluoridos fogkrémek is színre léptek.
• 1957-ben John Borden feltalálta az első nagy sebességű elektromos kézi fúrót.
• 1960-ban a lágyszöveti beavatkozásokra kifejlesztették a fogászati lézereket.
• Szintén 1960-ban jelentek meg az első elektromos fogkefék.
• Az 1990-es években kezdetét veszi az esztétikai fogászati térhódítása, amikor is egyre nagyobb igényt mutatkozott a kerámiahéjak, fogfehérítés, és fogimplantátumok iránt.

(quazoo.com)