A migrén, sokak vélekedésével ellentétben egyáltalán nem újkeletű kór, a tünetek alapján valószínűnek tűnik, hogy a migrén az egyik legősibb betegség az emberiség történelmében.

Migrénre utaló tünetek leírásával már az i.e. 3000-ből származó babilóniai írásokban is találkozhatunk, az i.e. 1500 körüli, múmiák mellé temetett papírtekercseken pedig már részletesen ismertetett tünetegyüttes szerepel, mely kísértetiesen hasonlít a ma migrénként ismert betegséghez. I.e. 460-ban Hippokratész világosan leírja a migrén tüneteit: tipikusan az egyik szemben jelentkező éles fény, amit erős homloktáji fájdalom követ, és végül a fájdalom az egész fejre átterjed egészen a tarkótáji területig.

Hippokratész volt az első, aki megfigyelte a fejfájás és a testmozgás illetve a szexuális interkurzus közti összefüggést. Persze emellett a gyomorból felszálló kigőzölgésekkel is kapcsolatba hozta a migrént, amin szerinte legkönnyebben hányással lehet enyhíteni.

Hogyan kezelték a migrént az ókorban?

A felfedezője után Ebers Papyrus-nak nevezett leleten (i.e.1200) különböző receptek és kezelések enciklopedikus gyűjteménye olvasható, melyek közt a mai migrénhez hasonló betegség terápiája is megtalálható. A papirusz szerint az egyiptomiak vászoncsíkokkal egy krokodil formájú, gabonával teli agyagedényt kötöttök a beteg szájába. Mint sok minden másban, az egyiptomiak itt is a természetfelettit ötvözték a modern technikákkal, mivel úgy gondolták, hogy az istenek nevei és a szimbolikus agyagedény földöntúli hatása mellett, a koponyára kifejtett nyomással és az agyi erek összeszűkítésével szabadítják meg a beteget a fájdalomtól. Mindenesetre ez a módszer ésszerűbbnek tűnik, mint a korábban alkalmazott terápia, mely során sült hallal dörzsölgették a beteg koponyáját.

Platón, az egyik legnagyobb valaha élt gondolkodó, nem sok hitelt adott a migrénnek. Egyenesen azt állította, hogy a migrén valódi oka az, hogy az emberek túl sokat foglalkoznak a saját testükkel, és egyszerűen csak nyafogásnak tartotta.

Hua T'o a 2. évszázadban élt kínai sebész sok más innováció mellett az érzéstelenítés terén is jelentősen megelőzte korát. Valószínűleg ő lehetett az első, aki akupunktúrával próbálta a migrént gyógyítani, de az ő nevéhez fűződik egy furcsa és remélhetőleg ritka eset is, mely során, épp tűvel vájt ki egy tumort a betegből, „mire a beteg szemei közül egy kanári repült ki”. A beteg nemcsak tovább élt, hanem fel is gyógyult.

A migrén terápiája a középkorban

Hildegard of Bingen középkori apáca, már fiatalkorában vízióktól szenvedett, melyek végül az egészségről és természetes gyógymódokról szóló könyv megírására ösztönözték. Írásai és illusztrációi azt sugallják, hogy a derék apáca víziói tulajdonképpen migrénes rohamok következményei voltak, így hívei szerint valójában ő az első migrén-inspirált művész. Hildegard korában a migrént ópiummal és ecetes vízzel kúrálták, mert úgy vélték, hogy az ecet kitágítja a fejbőr pórusait, így az ópium gyorsabban fel tud szívódni.

Ma már persze megmosolyogjuk az ősi technikákat, de talán egy nap utódaink ugyanúgy derülnek majd a mai kezelési módszereken, mint ahogyan mi a „sült hal terápián”.