A fejlődés sohasem áll meg, ez az emberi evolúcióra is igaz. És bár a civilizáció még túlságosan fiatal ahhoz, hogy jelentős változásokat láthassunk, idővel ezek a változások kétségkívül bekövetkeznek. Azokat a változásokat körvonalazzuk, amelyek az elkövetkezendő 200 000 évben várhatnak az emberiségre, ha a civilizáció a jelenlegihez hasonló módon folytatódik.

Mono etnicitás

Manapság a multikultúra a modern társadalmak egyik alapvető jellemvonása. A különböző népcsoportokból származók vegyes házassága egyre gyakoribb, így valószínűleg nem meglepő, hogy az emberiség a jövőben egyetlen hatalmas etnikai csoporttá olvad. A népek keveredésével az etnikai csoportok fokozatosan elveszítik megkülönböztető jegyeiket, és ezeket a világ más részéről származó jellemzőkkel váltják fel. Bár az emberi faj sokszínűsége eltűnik, a mono etnicitás nyilvánvaló előnye, hogy a faji kérdések többé nem jelentenek majd problémát.

Gyengébb immunrendszer

Ahogy az emberek túlélése egyre inkább a gyógyszerektől függ, a humán immunrendszer lassú gyengülése várható. Ezt a hormonok használatával magyarázhatjuk legjobban: képzeljünk el egy jövőt, melyben pótszerek használatával szabályozhatjuk a hormonjainkat egészségünk érdekében. Idővel, a test függővé válik a bevitt hormonoktól egészen addig a pontig, amikor már önmagától nem is termeli meg ezeket a hormonokat, hiszen a pótszerekből megkapja. Ehhez hasonlóan, ha teljes egészében külső dolgok felelnek majd a túlélésért, akkor számos belső funkció elcsökevényesedik. Hiszen miért lenne szükség egy erőteljes immunrendszerre, ha a kórokozók által okozott betegségek gyógyszerekkel is kezelhetők?

Izomsorvadás

A fizikai gyengülés előrelátható bekövetkezése két okkal is magyarázható. Az egyik, hogy egyre inkább a technológiára, főként a gépekre bízzuk a piszkos, de izomerősítő munkát. Minél kevesebbet használják a jövőbeni generációk az izmaikat, annál valószínűbb, hogy a faj izomzata elgyengül.

A másik lehetséges ok kissé távolinak tűnik, de egyre inkább elgondolkodtatóbb, most, hogy az emberiség már az űrkolóniák létesítésének gondolatával játszadozik. Az űrben ugyanis a mindennapi tevékenységeinkhez vajmi kevés szükségünk lesz fizikai erőre és acélos izomzatra. Ha túl sokáig tartózkodunk az űrben, izomtömegünk nagy részét elveszítjük, mint ahogy azt az űrből visszatérő asztronauták is bizonyítják. A jövő generációinak ezt figyelembe kell venniük, ha nem akarnak tolószékbe kerülni.

Növekvő magasság

Az utóbbi két évszázadban látványosan nőtt az emberek magassága. Csak az elmúlt 150 évben a fajok átlagmagassága 10 cm-el nőtt. Ennek legfőbb hajtóereje vélhetőleg a jobb minőségű és elegendő táplálék. Az éhezés gátat vet a magasságnak, ám szerencsére a világ nagy részén már nem ismerik az éhezést. A gyermekek többet és jobbat esznek, ezért több energia jut a növekedésre. Amíg a kedvező táplálkozási feltételek fennállnak, a növekedés nem áll meg, és az emberek egyre magasabbak lesznek. Hogy hol a határ? A kérdést az evolúció válaszolja meg.

Kisebb fogak

Az állkapcsot érintő legszembetűnőbb változás a jövőben a bölcsesség fogak eltűnése. Ezeket a fogakat ugyanis a modern ember nem használja, és bizonyos etnikai csoportoknál már ma is egyre ritkábban jelentkezik. De emellett a fogaink is várhatóan kisebbek lesznek. A bizonyítékok azt mutatják, hogy csak az elmúlt 100 000 évben, a fogak mérete a felére csökkent. És ha már nem lesz szükségünk hatalmas fogakra, az állkapocs is zsugorodni fog.

Csupaszság

Idővel valószínűleg a testszőrzet és a haj elvesztése vár az emberiségre. A nőknél bizonyos testrészek csupaszsága már ma is jóval vonzóbbnak számít, és mivel a szőrtelenség növeli a szexuális vonzerőt, feltételezhető, hogy a nők idővel teljesen lecsupaszodnak. Ugyanez igaz a férfiakra is, de mivel a szőrtelenség kérdésében rájuk egyelőre kisebb társadalmi nyomás nehezedik, a változás náluk valószínűleg lassabban következik be.

Az agy újraprogramozása

A technológia már most is hatást gyakorol a memória működésére. Az emberi agy jellemzően inkább arra emlékszik, hogy hol tárolja az információt, mint magára az információra, hiszen például könnyebb emlékezni arra, hová tettünk egy könyvet, mint felidézni annak tényleges tatalmát. És az internet korában ez a mentális sajátosság egyre fontosabbá válik. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy amikor próbáltunk visszaemlékezni valamire, egyszerűen megkerestük a választ a neten. Ilyenkor az agyunk arra emlékszik, hogy hol találhatja meg az információt a google-n, a wikipédián és így tovább. A technológiai korszerűsödésével az agyunk alkalmazkodik az új körülményekhez azért, hogy maximalizálja a hatékonyságát. Mindezt azonban talán a memóriánk kárára…

Kevesebb lábujj

Mielőtt az ember felegyenesedett, a lábujjait kapaszkodásra használta. De miután egyre kevesebbet mászott fel a fákra, és egyre többet gyalogolt, a lábujjak a jelenlegi méretükre zsugorodtak. A mai talpszerkezetünk már aligha alkalmas kapaszkodásra, jóformán még egy vékonyka ágat sem tudnánk a lábujjainkkal megragadni. Így nagy a valószínűsége, hogy az evolúció előbb-utóbb a kislábujjunktól is megszabadít bennünket.

Mert míg a nagyobbak, főként a nagyujj, az egyensúlyozásban segítenek, a kicsike haszontalan, és nagyon jól el lennénk nélküle. Sőt szinte csak problémát okoz, mert nyomja a cipő és folyton mindenbe beleakad stb., ezért az emberiség várhatóan a négy lábujjas lét felé tart. Az ujjak elvesztése nem ismeretlen az állatvilágban, hiszen valamikor például a lónak is több volt.

Nagyobb/kisebb koponya

Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Az egyik tábor kitart amellett, hogy a koponya kisebb lesz. Szerintük az újszülöttek feje már így is túlságosan nagy, és ha ez a méret tovább növekedne, az véget vetne az emberiség evolúciójának, mivel lehetetlenné tenné a szülést. A koponya növekedése az anyák és a magzatok halálát okozná, így végül az emberiség kihalásához vezetne. Ennélfogva szükségszerű, hogy a fej a maihoz hasonló, vagy kisebb méretű legyen.

Ám ez a tábor nem veszi figyelembe a császármetszés nyújtotta lehetőségeket. Egyesek a császármetszést biztonságosabbnak tartják, mint a természetes szülést, ezért logikájuk szerint a kisebb fejű, természetesen született gyermekeknél a túlélés valószínűsége alacsonyabb, mint a császáros, nagyfejű gyermekeké.

Ez utóbbi tábor azonban nem számol azzal, hogy ha valamilyen oknál fogva az emberiség nem lesz képes a császármetszés levezetésére, akkor bizony gyors kihalás vár ránk.

A témáról részletesebben itt olvashat.