A paraziták elképesztő lények. Döbbenetes alkalmazkodóképességgel, és olykor igen összetett életciklussal rendelkeznek. Kutatások szerint némelyik még a gazdaszervezet viselkedését is képes megváltoztatni, hogy saját szaporodásához kedvező feltételeket teremtsen.

Giardia

A Giardia duodenalis (vagy Giardia intestinalis, Giardia lamblia) az emlős állatok és az ember szervezetében egyik leggyakrabban előforduló protozón parazita. Az ember rendszerint a parazita cisztájának lenyelésével fertőződik, fertőzött széklettel szennyezett víz vagy étel fogyasztásán keresztül. Rossz higiéniás körülmények közt közvetlen kontaktussal történő fertőzés is előfordulhat.

Amint a parazita a szervezetbe jut, a mikroszkopikus ciszták táplálkozási szakaszba lépnek (trophozoiták) és elszaporodnak a vékonybélben. Miután átjutnak a vékonybeleken, új ciszták képződnek, melyek elrejtőznek a székletben, így már készen is állnak egy új gazdaszervezet meghódítására.

Egyes fertőzötteknél hasmenéssel, alhasi görcsökkel, puffadással, kimerültséggel és fogyással járó giardiasis nevű bélbetegség alakul ki. Ez a betegség a világ minden részén jelen van. Gyakran fordul elő a fertőzött területekre utazóknál, napközi otthonokban, vagy kezeletlen víz fogyasztásakor. Általában kezelés nélkül néhány héten belül spontán rendeződik, de egyes esetekben tartóssá válik és alultápláltsághoz vezet.

Guineai féreg

A Dracunculiasis medinensis nevű parazita egy gyűrűsféreg, ami a Guineiai féregfertőzést (GWD) okozza. Leginkább a szennyezett ivóvizű, rossz higiéniás körülményű területeken fordul elő. A féreg életciklusa igen komplikált, mivel részt vesz benne egy apró vízibolha. A betegséget a féreg lárvájával fertőzött Cyclops vízibolhát tartalmazó víz elfogyasztásával kaphatjuk meg. A bolhácska elpusztul a gyomorban, mire a lárva kiszabadul, átfúrja magát a gyomor és bélfalon, majd beveszi magát a testszövetekbe, hogy ott zavartalanul felcseperedjen. Miután felnőtt, elkövetkezik a párválasztás. Párzás után a hímek elpusztulnak, ám a nőstények, melyek kb. 1 m hosszúak és 1-2 mm vastagok, átvándorolva a szöveteken a bőrfelszín felé veszik az irányt, majd átrágják magukat a bőrön, jellemzően a lábszárakon.

A fertőzötteknek kezdetben nincsenek tüneteik. Aztán, majd egy év múlva, fájdalmas kelés jelenik meg a lábon, ami általában amikor a fertőzött hideg vízbe mártózik, kifakad. Ekkor a nőstény féreg kibújik a kelésből és lárvák millióit ereszti szabadon a vízbe, amit a gyanútlan Cyclops bolhácskák ismét csak bekebeleznek.

Az emberi szervezetben egyszerre több féreg is lehet. Jelenleg nem áll rendelkezésre a fertőzéssel szembeni vakcina vagy kezelés. Ehelyett a férget egy kis botra feltekerve lassan eltávolítják, de ez sokszor heteket vesz igénybe.

A fertőzés nem halálos, de a fekély igen fájdalmas, és másodlagos bakteriális fertőzésekre ad lehetőséget, ami vérmérgezéshez vezethet. A beteg életminőségét is jelentősen rontja, főként, ha a fertőzés okozat fekély miatt nem képes lábra állni.

A GWD felszámolása érdekében tett erőfeszítéseknek köszönhetően a betegség viszonylag ritkán fordul elő. Mindössze 25 éve több mint 3,5 millió fertőzött élt Afrika és Ázsia 20 országában. 2012-ben kevesebb, mint 600 esetről számoltak be.

Dermatobia hominis (humán megbetegedést okozó bögöly)

A Dermatobia hominis Közép- és Dél-Amerika trópusi területein és a Karib térségben honos. Egyike azon számos légynek, mely szövetfertőzést, myiasist (nyüvességet) okoz.

A kifejlett böglyök a vérszívó rovarok (szúnyogok, kullancsok) testébe rakják petéiket, és a peték a rovarok szervezetében fejlődnek ki. Amikor a szúnyog vért szív, a lárvák átjutnak az ember szövetein. A bőr alatti szövetekből táplálkoznak akár 10 héten át, és gazdaszervezet bőrébe fúrt lyukon át lélegeznek. Ha nem távolítják el, a lárva kifejlődik és kibújik, majd a földre esve bebázódik kb. 1 hónapra. A fertőzés jele többek közt a csípés helyén kialakult furunkulusszerű duzzanat, emellett az, hogy a lárvák a bőr alatt láthatóan mozognak.

A kezelési módok közt szerepel a nyű sebészeti eltávolítása, vagy a lárva levegőellátásnak petróleumzselével történő elzárása, amitől a lárva egyszerűen kiugrik a rejtekéből.

Fonálféreg

A fonálféreg apró gyűrűsféreg, ami a nyirokrendszerben és a bőr alatti szövetekben tanyázik. Számos faj pl. Wuchereria bancrofti és Brugia malayi) okoz nyirokrendszeri filariasist (LF), amit súlyosabb formában elephantiasis néven ismerünk. A betegség Afrika, Ázsia, Dél-Amerika, a Karib-térség valamint a Csendes-óceán nyugati régiójának trópusi, szubtrópusi területein fordul elő.

A betegséget a vérrendszerben cirkuláló mikrofilária (MF) nevű mikroszkopikus lárva okozza. A parazitát a szúnyogok terjesztik. A lárva a bőrön keresztül eljut a nyirokrendszerbe, ahol kifejlődik, és több mint egy évig eléldegél, majd párzás után milliónyi lárvát ereszt szabadon a véráramba.

A nyirokrendszer tartja fenn a testfolyadékok optimális szintjét és segít megküzdeni a fertőzésekkel. A filariasis során a parazita férgek károsítják a nyirokrendszert, ami ödémát okoz.

A fertőzöttek zöme ugyan tünetmentes, de néhány betegnél ismételt expozíciót követően jelentős, elsősorban az alsó végtagot érintő ödéma keletkezik. Emellett másodlagos bőrfertőzéseket okoz a bőrszövet ödéma miatti megvastagodása és megkeményedése. A férfiaknál mindezen túl, herezacskó duzzanatot is okozhat. A betegség kezelésére léteznek gyógyszerek, de az irreverzibilis károsodások műtétre szorulnak.

A filária féreg más fajai, köztük a folyamai vakságot okozó Onchocerca volvulus, főként Afrikában fordul elő.

Vandellia Cirrhosa (kandiru) - vámpírhal

Az Amazonasban élő halacska a harcsák családjába tartozik. Nagyjából 5 cm-re nő, és a nagyobb halak kopoltyúiba fúródva vérszívásból tartja fenn magát.

A halacska állítólag képes a gyanútlan és főként meztelen fürdőzők húgycsőnyílásába fúródni. Ezen ördögi képességénél fogva a vámpírhalról legendás horror történetek keringenek a köztudatban, melyek valóságtartalma sokszor erősen megkérdőjelezhető. Ilyen például egy brazil férfi esete, aki azt állította, hogy amikor a folyóba vizelt, a halacska még a vízből is kiugrott, hogy kövesse vizelete szagát, és úgy fúródott a péniszébe.

Ez a történet valószínűleg nem igaz, de azért egy amazonasi pancsoláskor nem árt fürdőruhát viselni.

Homoki bolha

A Tunga penetrans egy apró ektoparazita, vagyis a gazdaszervezet kültakaróján élősködik. A megtermékenyített nőstény befúrja magát a gazdaszervezet bőrébe leggyakrabban a lábon és a lábujjakon, hogy vérrel és testfolyadékokkal táplálkozzon és petéket rakjon.

Ezek az apró fenevadak a száraz meleg homokban (pl. strandokon!) és talajban (parkok, ösvények, stb.) éldegélnek Amerika, Afrika és a Távol-Kelet trópusi, szubtrópusi területein.

A beágyazódott bolhák akár borsónyi méretűre is felduzzadnak, így a fertőzés egy hólyagra emlékeztet fekete pöttyel, ami valójában a bolha lába, légzőszerve és szaporodó szerve. Hetek múlva a peték, akik ez idő alatt már több százan lehetnek, kipotyognak a földre, majd kb. három nap múlva kikelnek és 2-3 hét múlva már kifejlett bolhaként várják a következő áldozatukat.

Még egy egyszerű fertőzésnél is kellemetlen a fájdalom és a duzzanat, és előfordulhat másodlagos fertőzés, ami tetanuszt, illetve a lábujjak elüszkösödését okozza.